Világot szeretnék látni

.. és elmentem az interjúra. Megkérdezte a főnök, elvállalom-e. Igen-t mondtam. Abban egyeztünk meg, hogy 2 hétig az egyik boltjukban (azt hiszem 3 van) leszek kisegítőnként, így már a gyakorlatom is meglesz ahhoz, hogy utána egyedül is elvezessem majd a "saját" boltom. Kedden volt az első napom. Mondanom sem kell, borzasztóan nehéz és fárasztó volt.Az első két nap után sírni tudtam volna, annyira nem tetszett. De a pénz nagyon jól jött volna. Úgy beszéltük meg, hogy csak hétköznap kell mennem, így alig vártam a szombatot. napi 12-14 órákat aludtam, volt, hogy a TV előtt bóbiskoltam el 2 óra erejéig.

Hétfőre sikerült belenyugodnom a helyzetbe meg abba, hogy szombaton nélkülem szállt fel a Wizzair Stockholmba tartó gépe..
Dél környékén bejött a boltba a főnök (7-8 órája már dolgoztam!), és láttam az arcán a csodálkozást,de nem értettem, miért. Majd odajött hozzám, és megkérdezte: "Nem olvastad az e-mailemet?" -"nem. miért..?"
Hát azért, mert a drágalátos khm. szval a Főnök úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb és könnyebb módja annak, hogy elmondja nekem - hogy ne menjek már hétfőn se dolgozni, mert mást is ki szeretne próbálni - az volt, hogy küld egy e-mailt... Én sajnálatos módon örültem, hogy pihenhettem, és a szeretteimmel tölthettem a szombatot és a vasárnapot; nem érdekelt az,hátha valaki ír. Egyébként is: TUDTA A TELEFONSZÁMOM..

Nagyon kiakadtam ezen. Szerződésünk még nem volt, az egyedüli munkám kezdetétől írtuk volna meg, de biztosra beszéltük meg. Lelkiismeretesen és jól végeztem addig a feladataimat, gyorsan beletanultam a munkába. Igazán nem panaszkodhattak rám. Annyiban "maradtunk", hogy ha a próbaideje lejárt a másik személynek, majd keres, hogy döntött.
Innentől már nem akartam tőlük semmit. Menjen az ilyen a francba.
Aztán eszembe jutott, hogy ha ezzel az információval nem várt volna vasárnapig és már pénteken SZEMÉLYESEN vagy telefonon szól erről, még átírathattam volna a repülőjegyet a nevemre. Akkor hétfőre már réges régen Svédországban lehettem volna...
Nagyon kiakadtam. Egész hétfő délután a könnyeimmel küszködtem munka közben.

Azóta egyetlen egyszer próbált hívni a pékség tulaja, de nem vettem fel a telefont. Azóta se telefon, se e-mail..

Nem sokkal ez után bementem a Teaházba, ahol dolgoztam. A volt kollegák mind izgultak értem, hogy ez összejöjjön.. Felmerült, hogy esetleg visszamehetnék oda..
1 vagy 2 hétre rá újra a Teaházban dolgoztam. És végső soron örültem neki: ismerem jól a tulajékat, barátságban váltam el minden volt munkatárstól, tudtam jól,mit várnak el tőlem és jól is csináltam amit csináltam. Természetesen frissült a vér- sok új dolgozó került oda, de velük is sikerült megtalálnom a közös hangot:)
Belenyugodtam abba, hogy ennek így kellett lennie. Biztosan. Meg az is jó érzés volt, hogy az elkövetkezendő 3-4-5 hónapra van egy fix állásom,amíg sok a vendég. Így abba is hagytam a munkakeresést, töröltem az apróhirdetéseimet is.


... folyt. köv.