Világot szeretnék látni

Valami, valahogy most nagyon nem jó... úgy érzem, fulladozok. Levegőt vennék, de csak a forró párát nyelem le, nem az éltető oxigént.
Ez már hétfő óta tart és nem múlik el. Előtte is voltak pillanatok, amikor elöntött a szomorúság és a kilátástalanság érzése, de 2-3 óra után elmúlt. Dolgoztam, és az fel tudott annyira dobni, hogy legyintettem, majd elmúlik - és el is múlt nagyjából.
.. de aztán hazamentem drága barátném és párja esküvője apropóján pár napra. Tiszta rohanás volt az egész, de élveztem a szabadság érzését: újra azok vettek körül, akik szeretnek és mindennél fontosabbak nekem..
majd visszajöttem. Azóta egy el nem múló szomorúság van rajtam. Telnek a napok és nem múlik el.
A sírás kerülget.

Férfi és Nő: egy tudatos Ember. Tudja, hogy mik a hibái, fel meri vállalni őket. Ha hibázik, képes bocsánatot kérni, a hibáiért vállalja a felelősséget.
Egy személyben is egy teljes lény. Nem a másik "felére" van szüksége, akibe kapaszkodhat, hanem egy társra.
Ismeri a képességeit. Tudja, hogy mi teszi őt boldoggá, és tesz is érte. Mer újítani, új dolgokba belekezdeni, mert tudja, hogy fejlődni és az Életet élni csak így lehet.
Ha valami nem működik jól - nem fogadja el. Felismeri a problémát, képes róla beszélni, mer energiát belefektetni a helyzet javításába - ha nem megy, képes ezt kijelenteni és elengedni, továbblépni. (pl párkapcsolatban a "langyos vízben" nem ül, ill. nem csalja meg a másikat,miközben egyszerűbb lenne lezárni egy időszakot és újat kezdeni)
Ki meri az érzelmeit mutatni. nem akarja és nem fogja akaratát másokra rákényszeríteni manipulációval, játszmákkal.

nem lehet valaki Férfi, ha nem Ember. az csak egy pasi, srác.
ugyanígy a Nő is csak lány, ha nem tud "felnőni a feladathoz".. lehet akár 40 éves is az illető..

megjegyzés az utóbbi 2 posthoz:
Én sem vagyok kivétel..
De ki akarom nyitni a szemem, ami fáj. Rohadtul fáj. De nagyon felemelő érzés az a tudat, hogy egyre kevésbé fog fájni és valami jó fog történni: mert azt akarom elérni, hogy Boldog legyek... :)

Annyira szánalmasak tudnak lenni a pasik..... de hát "ezek" nem is Férfiak, akkor miért is vagyunk ezen kiakadva?
Egy Férfi felvállalja az érzelmeit, meg meri tenni az éppen szükséges lépéseket, tud bocsánatot kérni, illetve ha valamit elszúr, vállalja a következményeket.. ha valami nem működik-javít rajta, nem ül a langyos vízben. ha nem sikerül megjavítani - tisztességesen bevallja a másiknak és saját magának is, hogy ez nem működik.. nem sunyul, nem mis-másol.. vagy a másik nagy kedvenc: azonnali hárítás - ahelyett, hogy bevallaná, hogy igen, ezt elb*sztam előadja, hogy Te értetted a szituációt totálisan félre és ő semmi rosszat nem tett. Bár ez is összefügg a tetteik felvállalásával.
..és én most miért is vagyok ezen kiakadva?

..és kedves lányok! Nehogy nekem elkezdjetek nagyban bólogatni és verni a mellkasotokat, mert Ti sem vagytok jobbak!
Hitegetitek saját magatokat, a másikat.. Manipulációk, megjátszások..  "majd megváltozik", "jobbat úgy se találok.", "de hát szeret engem"..
Miből gondoljátok, hogy Titeket fogad el az, aki a megjátszott éneteket ismeri csak? azok nem Ti vagytok.. !
..az a sok játszma ó édes istenem!!  Egy Nő élete nem ebből áll!

Kedves Ti! Ez így élet? Igen.
De a kérdés inkább az: megéri így élni? BOLDOGOK vagytok így? Erről az egy szem életünkről tudhatjuk biztosan, hogy van.. miért akarjátok elcseszni? Miért jó azzal eltölteni hosszú hónapokat, éveket, esetleg egy egész Életet, hogy a langyos pisiben ültök,ahelyett, hogy felállnátok, lezuhanyoznátok és ruhát cserélnétek? Mindenki képes a boldogságra, de nem sokan képesek tenni is érte..
Miért? Ennyire nem szeretitek saját magatokat?

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása:
"Nem a pasim felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége.. Az én felelősségem arról szól , hogy én hagytam, hogy ne tiszteljen engem."
                                                 Dr. Csernus Imre - A NŐ (részlet)

- Az ember azt érzi,hogy  akkor tehetett volna valamit, és bántja,hogy nem tett semmit.. Ès haragszik és dühös.
- Kire?
-Magára.
- A harag önmagammal szemben, az önbüntetés. Egy nagyon érdekes kör alakul ki. Ha büntetem magam, akkor gyűlölöm is magam. Ha gyűlölöm magam, akkor hogy tudom szeretni és elfogadni magamat? Ha meg ezt nem tudom megtenni, akkor hogy tudok szívből szeretni mást?
- Nem tudom,hogy ez a harag hogy múlik el..
- Megbocsátással önmagamnak.
- Mitől bocsátasz meg? Bebizonyítod 55x, hogy nem csinálok ilyet,  vagy nem hozom magamat ilyen helyzetbe, vagy ilyen helyzetben másképp viselkedem?
- Ilyenkor megkérdezem az embereket, hogy hány napból fog még állni az ő életük? S akkor azt mondják, hogy remélik, még tízezer, húszezer,stb. A válaszom erre az: "tudja, az a helyzet,hogy az én életem ebből az egy napból áll. A tegnapi napom már meghalt. A holnapi napomat még nem élem. Nekem ez az egy.napom van, és ezt az egy napot én jól be tudom látni. A délelőttöt is meg a délutánt is. Az én életem erről az egy napról szól mindig." Ezért van az,hogy hiába cselekedtél megfelelően a múltban sokszor, ha ugyanezt a mai napon nem fogod megtenni. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.

                                                         Dr. Csernus Imre - A NŐ (részlet)

Tegnap este kocogás után töltöttem magamnak egy pohár bort és beültem egy kád forró vízbe olvasni, miközben halkan szólt a háttérben egy kis chill out zene a telefonomról.. Rám fért már egy ilyen este. A mai nap meg végül szabadnap lett - végre be tudtam fejezni a könyvet. Már jó párszor belekezdtem, de valahogy mindig kikerült a kezeim közül. De Bécsbe elhoztam és pár napja elővettem. Sok dolog bele van írva, amit az elmúlt pár hétben sikerült realizálnom saját magammal kapcsolatban, illetve néhány dolog, amire jó lenne jobban odafigyelni a továbbiakban..
Már "A FÉRFI" c. könyvét is előkerestem, a második fejezetnél tartok..
Mindkettő nagyon elgondolkodtató.. Ajánlom mindenkinek!

Mennyire tudnak az embernek olyan apróságok hiányozni, mint a hazai tejföl, majonéz.. hihetetlen. Pár hete rántottam ki cukkinit és sajtot, amihez természetesen tartás mártás dukál. Megvettem az itteni boltban a hozzávalókat, de nagyon érdekes élményben volt részem: a kikevert tartárban megállt a kanál. Nemcsak hogy megállt, de ha a poharat (akkor még nem volt tálkánk) fejjel lefelé fordítottam, meg se mozdult! ..persze az ízét össze sem lehet hasonlítani a "magyar" tartáréval.
Ja! és Trappista sajtot sem lehet itt kapni!!

A másik nagy fájdalmam, hogy a húsok nagyon drágák itt: 7-10 € körül van például a pulykamell kilója. Pontos összegre nem emlékszem, mert nem mertem még gondolni se onnantól a rántott húsra.. vagy például egy ehetőbb kinézetű szalámi is 1,5-2,5 € körül van. 100-150 grammos csomagolásban.

Ha valaki erre jár és van egy hűtőtáskája, nagyon szívesen vennék egy baráti ölelést (annak is híján vagyok) és a fentebb felsorolt termékek valamelyikének is nagyon tudnék örülni :)

Szeretek itt lenni. Tényleg. Pláne azóta, hogy ki tudtam azt mondani, hogy "megbocsátok" - és ezt teljesen komolyan is gondolom. Megbocsátottam K-nak és magamnak is. Le tudtam egy hosszú és keserves, saját lelkemet tönkretevő időszakot ezzel zárni. Teljesen semlegesen tudok rá gondolni. És ez nagyon felszabadító érzés.

Érdekes érzés fogott el a minap, amikor MI-vel a Stephansdom mögött sétáltunk el. Emlékképek villantak be 2010-ből.. az első találkozás, a Parlament előtti csók, a westbahnhof-i elválások.. de nem facsarodott össze a szívem. Nem "húztam fel magam" a későbbi történésekre gondolva, nem lettem szomorú.. nyugodt maradtam. Mintha tényleg egy pontot tettem volna a történet végére és tudnám, hogy a következő fejezet már teljesen másról fog szólni.
.

Fura, hogy az ember szokásai mennyire meg tudnak változni a környezet megváltoztatásától. Például állandóan takarítok. á-l-l-a-n-d-ó-a-n! Vagy például sose voltam igazán leveses - szeretem, de magamtól nem jutna eszembe enni, max 2 havonta egyszer. Itt Bécsben hetente 2-3x főzök valamilyen levest. Régebben csak akkor szerettem főzni, ha nem csak magamra kellett. Itt igényem van elsétálni a piac felé, vásárolni (nem nagy tételekben persze :) azt majd fizetés után) és főzni valamit. Ami persze nehézkes egy nemrég óta lakott lakás esetében, ahonnan olyan alapvető kellékek hiányoznak, mint szita, tölcsér - vagy például amit csak ma konstatáltam, amikor sütit szerettem volna sütni: robotgép..
2-3 villamosmegállóra van a közelben egy nagyon jó kis bolt, amit legjobban az otthoni eurós boltokhoz tudnék hasonlítani - csak ez jóval nagyobb és több minden van benne :) A napomat nem kicsit dobta fel az, hogy a reggelt ebben a boltban kezdtem és 10€-ért sikerült pár dolgot a konyhába szereznem. - robotgépet viszont.. az nem olcsó mulatság. Megpróbálom majd rábeszélni MR-t, hogy "lepjen meg" minket eggyel. Hátha.. Reménykedni szabad, nem? :)

Ha több szabadidővel fogok rendelkezni, már bőven vannak terveim, hogy hova mennék majd el Bécsen belül:
- Schloss Wilhelminenberg körül egy nagyon szép kirándulóhely terül el, csodás kilátással a városra
- augusztus közepéig Bodies kiállítás van itt is. Ha már Pesten nem jutottam el rá, talán majd itt
- 25 hrs Hotel tetejére felmenni egyik este egy koktél társaságában csodálni a város fényeit (ma Ninával felmentünk napközben, de éjszaka ezerszer jobb lehet. ps. ő is el volt ájulva a szálloda designjától)
- Schönbrunn: kert, kastély, állatkert. MEGINT!
- Dunau Inselen kiülni a fűbe olvasni - anatómiát :)
- Afrika!Afrika! előadásra elmenni decemberben --> van, aki a Cirque de Soleilhez hasonlítja. Rossz nem lehet!
... valaki esetleg csatlakozna valamelyik programhoz? :)

"Nézzünk szembe a tényekkel: mindig lesz valaki, aki szebb, tehetségesebb, erősebb, intelligensebb, vagy látszólag boldogabb, mint amilyen Te vagy. És ez fordítva is igaz, hiszen mindig lesznek olyanok, akik mindezekben kevesebbek nálad. Azzal, hogy folyton másokhoz hasonlítgatod magad, nem fogod megtalálni igazi önvalódat. Ehelyett inkább arra kell figyelned, hogy vajon saját lehetőségeidet legjobb tudásod és képességeid szerint teljesíted-e be. " Osho

Ma volt egy masszázsom,ami eredetileg egy órás lett volna,de annyira tetszett a vendégemnek,hogy kért még fél órát és a végén kaptam jattot is tőle :)

MR hozott nekünk olyan spéci "keretet", ami által húzni tudjuk a m.ágyakat, nem kell vállon cipelni. Ma ennek a segítségével keltem útnak - átment a vizsgán :) De megjegyzendő: szélben ne telefonálj, miközben a másik kezeddel az ágy keretét tartod!

Még mindig nagyon rosszul alszom, a mai másfél órás masszázs után érzem ennek igazán a hatását.. De olyan sok tennivaló van a délután folyamán.. leltár, pakolás, excel táblázat szerkesztése (legnagyobb meló) és a bankba s el kéne mennem.. :/
Viszont észre vettem, hogy bár nem alszom sokat és az az idő sem túl pihentető, de teljesen megváltozott az alvó-pozícióm: régen mindig összekuporodva, a hasamon aludtam el és úgy is keltem fel. Mostanában mindig a hátamon feküdve ébredek fel. Soha nem aludtam eddig így! Utána olvastam kicsit az alvási pozícióknak: a hátamra fordulás egyfajta "kinyílást" jelent - amit a változásoknak köszönhetően már nem is volt egy meglepő információ :) Inkább csak az, hogy az ember teste tényleg mindent kimutat, ha tudsz olvasni a jelekből!

Tegnap elkezdtem úgy istenigazából berendezkedni, otthonosabbá varázsolni a lakást: egy-két gyertya, füstölő, kép a falra és Tádám! Máris teljesen más a hangulata :) Ma a jattból vettem egy kis virágot is, csak hogy fokozzam az "otthon-érzet"-et.

MK ma hazautazott, jó esetben 2-2,5 hét múlva látom újra.. MR tegnap utazott el, MI pedig a hétvégére fog hazamenni.. itt leszek tök egyedül.. De Ninával (bécsi ismerősöm még a főiskoláról) már megbeszéltem egy találkát :) Majd kihasználom a "nyugit" arra, hogy nagyokat sétáljak a környéken.

..egyik napról a másikra összekészíteni és pár táskába beletuszakolni mindazt, amire az ember lányának szüksége lehet egy új élet, új kaland első fejezetéhez - nem könnyű. Jó, igen, igaz: nő vagyok és eleve szeretek minden eshetőségre felkészülni. (mint kiderült,nem sikerült)

Ahogy nagyjából minden eddig, az elindulás sem akkor történt, amikor azzal számoltunk :) Délután 5-re jöttek volna értem kocsival (természetesen már délután 2-kor a cuccaim az ajtóban sorakoztak), amiből végül 7 óra lett. Elindultunk.. nagy várakozással és nem kis félelemmel ültem be az autóba leendő munkaadóm (MR) és munkatársam (MI) mellé. Egészen addig a percig mindkettőjükkel kétszer találkoztam. A történet negyedik szereplőjével pedig egyszer se. Ő a lakásnál várt minket. Őt MK-nak fogom hívni.

Az út egy jó részét alvással töltöttem, az a sok izgalom teljesen lefárasztott.. :)

Megérkezésünk után gyors bemutatkozás, majd MK és a mi kocsink kipakolása után körbenéztünk a lakásban. Kellemesen csalódtam. A tömegközlekedés 5 perc sétával könnyen megközelíthető, a lakás tágas lesz, ha MR és MI visszamegy kis hazánkba. - de addig sem volt vészes :) Kaptunk mosógépet, mosogatógépet, villanytűzhelyet, még egy picike "kertet" is. Inkább nevezzük tető nélküli, "külső szobának". Amint beköszönt a tényleges tavasz, nagyon jó lesz oda teregetni a ruhákat vagy akár ott reggelizni.

Az első egy hét teljes mértékben úgy tekinthető, mint egy csapatépítő tréning - külföldön. Napi 23-24 órát együtt töltöttünk. Kezdés közös reggelivel, készülődéssel, majd indulás a városba tevékenykedni. 2-3 körül ebéd a kocsiban valami készen vett saláta vagy általunk készített szendvicsek, hazamenetel 4 és 5 körül.. aztán térkép rajzolás, a következő nap megtervezése, vacsora, majd a kihagyhatatlan koccintás. m i n d e n áldott este :) nagy beszélgetések zajlottak annál az asztalnál 1-2 rövid és/vagy bor társaságában.

Már az első este után megkönnyebbülve feküdtem le aludni: JÓ lesz ez! Egy nappal korábban, pakolás közben arra próbáltam rájönni, hogy miért is alakulhatott ez így: Bécsbe megyek, ilyen hirtelen, minden komolyabb tervezés nélkül. Majd 20 órával később rájöttem: nekem ezekkel az emberekkel kellett találkoznom! Őmiattuk kerültem ide!! Mindhárman hihetetlen személyiségek.. számomra kicsit új, de érdekes szemléletmóddal. Mindig is érdekelt mások felfogása az Életről, a Sorsunk alakulásáról, ki miben hisz.. Leginkább MK és MR fogott meg. Sokszor beleborzongtam azokba a dolgokba,amiket mondtak nekem, rólam, amiket átéltek eddigi életük során.
Körülbelül a 3. este tovább fent maradtam MR társaságában és beszélgettünk - nagyon sok mindenről: kapcsolatok, jövőkép, családi modell hatása a gyermek életére, későbbi párkapcsolataira.. rólam. Arról, hogy mit sugárzok kifelé.. igen, sugárzom azt, hogy védeni próbálom a magam kis világát, az érzéseimet..és bármennyire is nem szeretném, az általam felöltött páncél az, ami felhívja a figyelmet arra,hogy "Hahó! Használjatok ki! Velem meg lehet tenni!".. ha ezt sikerülne levetnem, nem használna ki több pasi, nem csalnának meg és beszélnének lyukat a hasamba.. mert eddig lehet(ett): ha az érzések elvakítottak, bármi történhetett az orrom előtt, nem akartam észre venni, nem fogtam fel a jeleket,amik szinte szemen köptek, hogy valami nem stimmel.. MR szerint ennek felismerésén kívül a legfontosabb,amit tehetek az az, ha apámmal rendezem a kapcsolatomat. El kellene fogadnom őt úgy, ahogy van. Teljesen mindegy, miket tett, mondott - ő az apám, belőle lettem. Fel kellene vennem vele a kapcsolatot és találkozni vele. Megölelni.
Amint őt sikerül az "őt megillető" helyre tennem magamban és az életemben, sok minden megváltozna: bennem és a férfiak velem való viselkedésében is. Nem a mocskokat vonzanám be.
Aznap este borzasztóan zsongott a fejem, hosszú órákig el se tudtam aludni.. és még azalatt is MR szavai kattogtak a fejemben.. Ez ennyire egyértelmű lenne? Apám lenne ebben a pillangó-hatásban a lepke?

Másnap bármennyire is utolsóként aludtam el, elsőként keltem fel. Felöltöztem és készítettem egy kis reggelit a még durmogó társaságnak. A délelőtt folyamán néhány perc erejéig kettesben maradtam MR-rel.
"Ma teljesen más a tekinteted. Más a tartásod. Úgy tűnik, mintha valamire rájöttél volna, mintha valami megváltozott volna benned"
"A beszélgetésünk után alig tudtam elaludni, egész este a szavaid csengtek a fülemben, sokat gondolkoztam azon, amiket mondtál nekem"

Elmosolyodott. "Örülök neki."
Majd visszajöttek a többiek és folytattuk az aznapi tennivalókat.

Hát,az élet néha érdekes dolgokat produkál.. és hihetetlen időbeosztással.

Nagyon röviden, amit már említettem is Nektek:
Holnap délután utazom Bécsbe egy állás miatt. Egyelőre másfél hétre, aztán meglátom. A végcél természetesen nem változott.. De plusz egy állomás ide vagy oda.. már nem számít.. :) Legalább feszegetem a saját határaimat. Hiszem, ha a Sors, Élet (vagy nevezzétek,aminek akarjátok) ennyire erőteljesen próbálja letuszkolni a torkomon ezt a Bécs dolgot, akkor nekem ezzel tenni valóm van - valamit tanulni fogok a helyzetből. Igaz, hogy megfogadtam 2 éve, hogy SOHA TÖBBET nem teszem be a lábam ebbe a városba, de hát.. soha ne mondd, hogy soha..

A sokkos állapotból egy pohár bor próbál helyre hozni, meg a rengeteg cucc, amit már a szoba közepére dobáltam azzal a gondolattal,hogy "majd kellhet".. :)

A visszatekintés így kicsit csúszik, de magam miatt az elmúlt 4 év kisebb-nagyobb eseményeire is ki fogok térni.

Amint tudok, jelentkezek!

a következő bejegyzésbe sok mindent le fogok írni, de volt egy-két olyan személy, akik mostanában nagyon megfogtak azzal,amit csinálnak - őket szeretném előbb bemutatni:

Danny Roberts
http://igorandandre.blogspot.com/

 

 Parov Stelar
 

Michael Levin
http://www.michaellevin.ca/

*Gigi went to a bar where she expected to see Conor, a guy she had a date with a week prior to going to the bar but instead, she gets some advice from his friend, Alex*
Alex: Look. You seem like a good girl so I'm just going to be honest with you. Conor is never going to call you.
Gigi: Oh really? How do you know?
Alex: Because I'm a guy. And it's just how we do it.
Gigi: But he said it was nice meeting me.
Alex: Ha- I don't care if he said you're his favorite female since his mommy and Joanie Cunningham. Over a week went by. Okay, Gigi? And he didn't call you.
Gigi: But maybe he did call, and I? didn't get the message. or maybe he lost my number, or is out of town, or got hit by a cab, or his grandma died?
Alex: Or maybe, he just didn't call because he has no interest in seeing you again.
Gigi: Yeah... but my friend Terri once went out with a guy who never called. And she totally wrote him off. Over a year goes by--
Alex: Right.
Gigi: --and she ran into him, and it ended up that they--
Alex: Your friend Terri's an idiot. And she's also the exception. By the way. The rare exception.
Gigi: Okay. Okay. But what if I'm the exception?
Alex: No, you're not. You're not at all. In fact, you're the rule. And the rule is this--if a guy doesn't call you, he doesn't want to call you.
Gigi: Really?
Alex: Yeah.
Gigi: Always?
Alex: Yeah, always. Look. I know what blowing off a woman looks like, okay? And trust me, I do it early and I do it often. So trust me when I say, if a guy is treating you like he doesn't give a shit, then he genuinely doesn't give a shit. No exceptions.
*silence*
Gigi: Thank you. You've given me a lot to think about.

*The next day when Gigi is talking about her epiphany with her co-workers/girlfriends*
Gigi: All of my friends used to tell me these stories about how things might work out with these dipshits because they knew someone who knew someone who dated a dipshit just like mine and that girl ended up married and living happily ever after. But, that's the exception, and we're not the exception. We're the rule.

....

Alex: Thanks for staying and helping me clean up. I really gotta go to bed though.
Gigi: Is that an invitation?
Alex: What?
Gigi: Ahaha, oh girl, that was cheesy. Oh, I'm not good at this.

*Alex rubs his eyes because he's tired and then Gigi jumps him and kisses him*
Gigi: I knew that the best relationships grew out of friendships.
Alex: Wait, wait wait, Gigi. Wait, wait, wait. What? Now, you and I are in a relationship?
Gigi: Well, I'd say if we're not at the relationship station-ship, we're at least on track.
Alex: And... why exactly would you think that?
Gigi: Because of the signs!
Alex: Really? Like, what?
Gigi: Like, "it was good to hear from" me, and you talked to me even when you were with a girl, and I... felt... something?
Alex: Oh, man. What are you talking about? Gigi, what have I been saying since I met you? If a guy wants to date you, he will make it happen. Okay? He will ask you out. Did I ask you out?
Gigi: No...
Alex: Then, why would you do this? Oh shit. Why do they do this? Why do they build up this stuff in their minds to each little thing a guy does and twist it into something else? It's insane!
Gigi: I'd rather be like that, than be like you.
Alex: Excuse me? What is that supposed to mean?
Gigi: I may dissect each little thing and put myself out there too much but at least that means I still care. Oh, you think you've won because women are expendable to you? And you may not get hurt or make an ass of yourself that way, but you don't fall in love that way either. You have not won. You're alone, Alex. I may do a lot of stupid shit, but I know I'm a lot closer to finding someone than you are.

Na, kinek hogy telt a szilveszter estéje?
Nekem többé-kevésbé a terveim szerint: otthon, alvással. Merthogy 1-én, azaz ma mentünk be leltározni a boltba. Illetve nemcsak ezért, hiszen tudatos döntésem volt a 31-ei őrületből kimaradni: tavaly volt egy észvesztően jó 30-i Teaházas előszilveszteri buli a benti emberkékkel, amin - mint utólagosan kiderült- , mindenki  jobban érezte magát, mint másnap a rendes szilveszteri buliban, ahova ment.

Így megszerveztük a 2009-es elő-pót bulit is:)

Szinte akit csak lehetett és ehhez a közeghez tartozott, elhívtam, mégis nagyon kevesen lettünk-- ami egyáltalán nem baj, mert pont így volt jó,ahogy volt:) Csak annyi, hogy muszáj lesz egy pót-előszilveszteri bulit is tartani azokkal, akik nem tudtak eljönni 30-án:)

Este 9re én már lementem a Teaházba, egy kis előmelegítéssel (házi készítésű béjlíszből vittem magammal egy kis pohárkával). Vittorio-t zárásig boldogítottam, amíg a többi megboldogult meg nem érkezett:) Bezártuk a boltot, megittunk egy üveg pezsgőt egy kis energiaitallal - én még pluszban egy sört is, majd elindultunk a Blahára összeszedni az Adrit is. Kezdtük a Blaha Sörözőben, ahonnan elég hamar elég bunkó módon kirugdostak minket :/  -->soha többet  hozzájuk!!
Innen mentünk tovább a.. hova is mentünk ezután..? Azt hiszem a Jelen nevű helyre. Szép volt,jó volt, ott is záróra volt egy idő után, így bár kedvesebb hangnemben, de ki lettünk téve onnan is.
Záróakkordként az Afterbe mentünk - tavalyi előszilveszteri buli itt zajlott (: (:

Hajnali fél 7kor indultunk végül haza, de azt is csak a fáradtság miatt, ill. Norbinak 11re kellett mennie dolgozni. Negyed8ra értem haza: reggeli kutyasétáltatás, sok-sok folyadék levitele, pár szem pogácsa a szájba, ruhák a földre és alvás... 8-15hig aludtam végül, enyhén másnaposan keltem. Semmit sem bántam meg az aznap estéből!

Jövőre is ugyanilyet!! Az már tuti, hogy bevezetem a 30-ai Szilveszterezést..

 

Sziasztok!
 

Hát, nem délután, de legalább még a mai napon befejezem a történetet:)

Naigen. Felmondtam, elmentem. Végül sok herce-hurca miatt a bolton dolgozni elég későn tudtunk elkezdeni: 3 nap csúszással nyitottunk meg, mint ahogy B. remélte. De így sokkal jobb volt, ezt mindannyian beláttuk. Emberfeletti volt, amit véghez vittünk azalatt a pár nap alatt, amíg a bolt felépült és bepakolhattunk: áruk csoportosítása, teák mérése (nem 1darabról és 1 kilóról van szó), szállítólevelek ellenőrzése, árazás, címkézés, mi menjen a boltba és mi maradjon a raktárban, ide-oda pakolászás,majd vissza,hogy elférjünk.. volt egy nap, amikor például reggel 9re mentünk a raktárhoz és hajnali 2re értem haza-mert B. hazavitt minket kocsival. Nagyon kemény munka volt, de élveztem:) Kolegínámat megszerettem, a főnökömről meg nem tudom elhinni, hogy létezik ilyen..: ad a véleményünkre, nem esik nehezére megfogni a seprűt, ha kosz van, segít amiben tud, teljesen korrekt feltételeket ajánlott, ha nagyon sokáig maradtunk -- sokszor előfordult,hogy 10kor kezdtünk szedelőzködni-- hazavitt minket, volt, hogy hozott/rendelt nekünk ennivalót..

Szóval kééész!! el se hiszem:) Csak maradjon is így minden. Nagyon boldog lennék, ha életemnek ezen fele elrendeződne egy jó időre..
Talán, .. szép lassan minden elkezd a helyes, a JÓ irányba haladni..
Jag tror på Ödet.

..hol is hagytam abba a történet mesélését? Mostmár TÉNYLEG itt lenne az ideje,hogy befejezzem--értek a katarzis elnyújtásához,mi? :P

Azt hiszem lesek egy kicsit:

Nem sokkal ez után bementem a Teaházba, ahol dolgoztam. A volt kollegák mind izgultak értem, hogy ez összejöjjön.. Felmerült, hogy esetleg visszamehetnék oda..
1 vagy 2 hétre rá újra a Teaházban dolgoztam. És végső soron örültem neki: ismerem jól a tulajékat, barátságban váltam el minden volt munkatárstól, tudtam jól,mit várnak el tőlem és jól is csináltam amit csináltam. Természetesen frissült a vér- sok új dolgozó került oda, de velük is sikerült megtalálnom a közös hangot:)
Belenyugodtam abba, hogy ennek így kellett lennie. Biztosan. Meg az is jó érzés volt, hogy az elkövetkezendő 3-4-5 hónapra van egy fix állásom,amíg sok a vendég. Így abba is hagytam a munkakeresést, töröltem az apróhirdetéseimet is.

Na igen. Az egyik fiú, P. elég hamar lebetegedett, kórházba is került dehidratáltság és miegymás miatt. Szegény Beának meg pont akkor kellett befejeznie a konzulense felé benyújtandó szakdolgozatát, szóval elég húzós napok voltak.
A kezdésem hetének végén -- nem emlékszem már, hogy péntek vagy szombat volt-e -- Anyu hívott, hogy beszélni akar velem, jó híre van. Kiderült, hogy be lettem ajánlva egy állással kapcsolatban és a leendő munkaadóval kéne beszélnem még aznap,amint hazaértem, mobilon. Heves szívdobogás, tárcsázás, 10perces diskurálás,hogy miről is lenne szó: bejelentett munka. teaboltot nyit az egyik áruházban december közepén. kell még egy ember,aki ért a teákhoz. húgom ismerőse a leendő munkaadó édesanyja,aki tudta, hogy épp nincs munkám (egy héttel lemaradt a dolgok alakulásában) és értek a teákhoz valamicskét. felhozott engem, mint lehetséges jelölt. jóval többet ajánlott, mint amennyit a Teaházban kaptam. Bejelentene!!
Örültem is meg nem is a dolognak.. Hisz' most kezdtem belenyugodni abba, hogy van hol dolgoznom, visszakerültem az én drága kollégáim közé--akik fú, ha tudnátok.. úgy örültek nekem! Másik oldalról viszont nem kevés pénzt ajánlottak egyáltalán nem rossz feltételekkel..
Abban maradtunk, hogy még hív és megbeszélünk egy találkát. Másnap és utána is dolgoztam.. Görcsben volt egész nap a gyomrom. Árulónak éreztem magam, de én sem értettem igazán, miért.. Hétfőn végül B. (teaboltos főnök) felhívott: találkozzunk Hétfő délben. Találkoztunk, nagyon szimpatikusnak tűnt a srác (B.) és a munka is. Abban maradtunk, hogy Kedden délelőtt ő még találkozik másik két lánnyal, nekik is szeretné megadni az állásinterjú lehetőségét, délután majd hív.
Egyszerűen nem bírtam magamban tartani a dolgot! Bevallottam az egyik srácnak, akit már egy éve ismertem a Teaházból, hogy mi a szitu. Gratulált hozzá, de nem értette, min vagyok ennyire elkeseredve. Majd megnyugtatott, hogy bármelyikük is kapna egy ilyen lehetőséget, szemrebbenés nélkül felmondana! Úgyhogy nyugodjak meg és kezdjek már el örülni ennek a dolognak! .. :) Ettől kicsit megnyugodtam, de még mindig hátra volt egy egész nap, ami alatt azon őrlődtem, hogy fogom én ezt bevallani a többieknek,ha összejön..
Aztán másnap felhívott. Megkaptam az állást!! Délutánra mentem aznap is dolgozni, remegett a kezem-lábam és görcsben volt a gyomrom attól, hogy mindezt el kell mondanom a bentieknek.. Beértem, és szinte azonnal elbőgtem (!!) magam és töredelmesen bevallottam mindent a teaházas barátaimnak. Teljesen ledöbbentek, de leginkább a viselkedésem miatt, nem a hír hallatán. ((: Ők is gratuláltak és tök hülyének néztek, hogy ebből a dologból ekkora problémát csinálok. Imádom őket! <3

Bevallottam még aznap a főnökömnek is. Nem örült neki, de gratulált az új munkához és megértette teljes mértékben. Fellélegezhettem..

Beszéltem B.-vel is utána, aki mondta,hogy mivel még épül az új bolt és mindjárt itt a Karácsony, nagyon húzós lesz a nyitás előtti időszak, így már köv. héten kezdenem kéne. Huhh..
Elbúcsúztam - de már megint/még mindig - nem volt búcsúbulim. (: Muszáj egynek lennie majd, anélkül nem lesz lezárva a Teaházas karrierem! Nem vagyok babonás, de akik eddig el lettek búcsúztatva, nem mentek vissza. Én áprilisban a vizsgaidőszakok miatt nem lettem és tessék! Mi lett a vége?! .. (:

-- délután folytatom, de most leviszem a kutyulit sétálni.--

Christmas is coming; the geese are getting fat… Do they still have geese in Jamaica? I remember the geese at Teacher Knight’s; they made a hissing noise as they chased us children across his yard. And the turkeys… not those anemic-looking white things we see on American TV, but big, bronze creatures with fluffed out feathers, iridescent in the sun. The tom turkey would push himself forward and make a thumping sound, then he would shake his bright red wattles and gobble with all his might.

Jamaica was magical back then - especially at Christmas. I wonder how it is today… I haven’t been back for many years… But I’m going back one day, I promise you.

Back when I was a boy, a long, long time ago, the Christmas season started about the middle of December and lasted until after New Year’s Day. It was a time for celebration, to look up old friends and make new ones, to eat, drink and be merry.

Do Jamaicans still go from house to house, tasting one another’s plum pudding and toasting the season with a glass of sorrel or wine? We believed it brought us luck .On Christmas Day in America, I still look expectantly up the road but no one ever comes by.

Sometimes, in preparation for Christmas, my parents would drive a hundred miles from Malvern to Kingston and take us shopping. We would hurry through the crowd, stopping at Nathan’s, Sasso’s and Hannah’s, where the scent of new fabric perfumed the air. There would be shoes to try on, clothes to get for school, presents to buy and hide when no one was looking…

The hustle-and-bustle was intoxicating, the stores jam-packed. Tramcars rattled along metal rails, powered by poles attached to overhead wires, sometimes setting off showers of sparks. Cart drivers yelled at their mules as they transported cargoes of coconuts ("water coconut, buy you' water coconut!) across Parade, past the park with the big, root-draped banyan tree.

In the heat of the day, we would take a break from shopping, and drop into Kincaid’s soda fountain for a dusty sundae or a malted milkshake. Sometimes at night, after a busy day downtown, we children would walk from Aunt Aggie’s to Half-way Tree for Royal Cremo ice cream, and I would sit on her front step, eating it oh-so-slowly with a little wooden spoon that had a pleasant after-taste of its own. And the headlights would go to and fro along Constant Spring Road.

If we were lucky, there would be time for a trip to the Palace Theatre, the Movies or the air-conditioned Carib. I can still feel the Carib’s "smooth" air and see the giant bubbles in the décor. My father liked musicals, and over the years, we were treated to such delights as "Showboat," "Annie Get Your Gun," "An American in Paris," "Anchors Aweigh," "Singing in the Rain," "Brigadoon" and several movies with Bob Hope and Bing Crosby. To please my mother, we also saw some films with Ingrid Bergman, Joan Crawford, Bette Davis and other "dramatic" actresses, but I don’t remember them that well.

Back in the country, jon canoo bands would be dancing along the street, their drums and fifes making an eerie sound. I was afraid of the jon canoo dancers when I was very young. They wore intimidating masks　- the Horsehead, the Devil, the King and the Queen... When they pranced up to me and demanded money, I would back away apprehensively. But my fear dissipated when I realized they could be placated with a "willie penny" or two.

On Christmas Day, of course, we children would have toys - tin whistles or fifes made from bamboo joints, "jumping men" manipulated by two long sticks and twine connecting their hands, shiny marbles, kites and wooden spinning tops that we called gigs. Sometimes we got wind-up racing cars, but most of our toys were hand-made, crafted from available materials and local ingenuity.

Then there were the firecrackers - squibs, thunderbolts and cherry bombs -  with Chinese characters on the gaudy tissue paper wrapping. You could hear them all over the countryside, and if you were close enough, you could smell the gunpowder. We used to put them under tin cans and gasp as the cans went spinning high in the air.

One Christmas, my mother wanted a tree like the ones she had seen in Saturday Evening Post. So we went out into the woods and cut a little tree, the wrong shape, of course, as there were no evergreens around, but a tree nonetheless.

She placed the presents under the tree, just as she had seen in the American magazine, and persuaded my father to dress up as Santa Claus and come and distribute them at midnight on Christmas Eve.

She cut out flowers and made colored streamers from crepe paper and crafted ornaments from bottle corks and other odds and ends. We had no electricity in the country at that time, so she placed tiny candles all over the tree, with frilled paper beneath them to catch the melted wax.

When the wax melted it set fire to the paper and the tree, and　— as the weekly Jamaica Times reported in its Children's Corner column　- "Santa Claus had to make an unscheduled appearance to put out the blaze."

That was Christmas in Jamaica long, long ago, when you didn’t have to have a lot of money to have a wonderful time.

Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám.

halihó!

mára csak ennyire futotta, de vasárnap megpróbálom befejezni az eddig történt dolgokat,sőt még azon túl is.
a lényeg előrevetítve annyi, hogy kezdek jól lenni. de psszt! nem szabad elszólni magam..,kitudja.

F.

Kedves barátosném a blogjában érdekes gondolatmenetet épített fel: A boldogság kutatását, "hajkurászását"?  egy toronyhoz hasonlította.
Olvassátok.

http://cheza.blogter.hu/383256/torony

.. és elmentem az interjúra. Megkérdezte a főnök, elvállalom-e. Igen-t mondtam. Abban egyeztünk meg, hogy 2 hétig az egyik boltjukban (azt hiszem 3 van) leszek kisegítőnként, így már a gyakorlatom is meglesz ahhoz, hogy utána egyedül is elvezessem majd a "saját" boltom. Kedden volt az első napom. Mondanom sem kell, borzasztóan nehéz és fárasztó volt.Az első két nap után sírni tudtam volna, annyira nem tetszett. De a pénz nagyon jól jött volna. Úgy beszéltük meg, hogy csak hétköznap kell mennem, így alig vártam a szombatot. napi 12-14 órákat aludtam, volt, hogy a TV előtt bóbiskoltam el 2 óra erejéig.

Hétfőre sikerült belenyugodnom a helyzetbe meg abba, hogy szombaton nélkülem szállt fel a Wizzair Stockholmba tartó gépe..
Dél környékén bejött a boltba a főnök (7-8 órája már dolgoztam!), és láttam az arcán a csodálkozást,de nem értettem, miért. Majd odajött hozzám, és megkérdezte: "Nem olvastad az e-mailemet?" -"nem. miért..?"
Hát azért, mert a drágalátos khm. szval a Főnök úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb és könnyebb módja annak, hogy elmondja nekem - hogy ne menjek már hétfőn se dolgozni, mert mást is ki szeretne próbálni - az volt, hogy küld egy e-mailt... Én sajnálatos módon örültem, hogy pihenhettem, és a szeretteimmel tölthettem a szombatot és a vasárnapot; nem érdekelt az,hátha valaki ír. Egyébként is: TUDTA A TELEFONSZÁMOM..

Nagyon kiakadtam ezen. Szerződésünk még nem volt, az egyedüli munkám kezdetétől írtuk volna meg, de biztosra beszéltük meg. Lelkiismeretesen és jól végeztem addig a feladataimat, gyorsan beletanultam a munkába. Igazán nem panaszkodhattak rám. Annyiban "maradtunk", hogy ha a próbaideje lejárt a másik személynek, majd keres, hogy döntött.
Innentől már nem akartam tőlük semmit. Menjen az ilyen a francba.
Aztán eszembe jutott, hogy ha ezzel az információval nem várt volna vasárnapig és már pénteken SZEMÉLYESEN vagy telefonon szól erről, még átírathattam volna a repülőjegyet a nevemre. Akkor hétfőre már réges régen Svédországban lehettem volna...
Nagyon kiakadtam. Egész hétfő délután a könnyeimmel küszködtem munka közben.

Azóta egyetlen egyszer próbált hívni a pékség tulaja, de nem vettem fel a telefont. Azóta se telefon, se e-mail..

Nem sokkal ez után bementem a Teaházba, ahol dolgoztam. A volt kollegák mind izgultak értem, hogy ez összejöjjön.. Felmerült, hogy esetleg visszamehetnék oda..
1 vagy 2 hétre rá újra a Teaházban dolgoztam. És végső soron örültem neki: ismerem jól a tulajékat, barátságban váltam el minden volt munkatárstól, tudtam jól,mit várnak el tőlem és jól is csináltam amit csináltam. Természetesen frissült a vér- sok új dolgozó került oda, de velük is sikerült megtalálnom a közös hangot:)
Belenyugodtam abba, hogy ennek így kellett lennie. Biztosan. Meg az is jó érzés volt, hogy az elkövetkezendő 3-4-5 hónapra van egy fix állásom,amíg sok a vendég. Így abba is hagytam a munkakeresést, töröltem az apróhirdetéseimet is.


... folyt. köv.

Mindenkinek szeretnék boldog Mikulást kívánni! :)

Hát, Sziasztok!
 

Mint arra már tegnap is utaltam, elég kuszán és gyorsan repkedtek mellettem a történések..

Megpróbáltam átgondolni, körülbelül milyen sorrandben is történtek a dolgok, kisebb-nagyobb sikerrel, úgy hogy előre is elnézést kérek, ha valami kissé érthetetlenne sikeredeik:) Tessék csak nyugodtan figyelmeztetni rá és átírom!

Nahátszóvalizé..

Igen.. elkeseredésemről szólt a legutóbbi (normális) bejegyzés. Folytattam a munkakeresés, eredmények nélkül.
Nagymamám testvéréről kiderült, hogy áttétes rákja van, a kora (80 fölött) és a betegség előrehaladott állapota miatt is menthetetlen.. Nagyim ezért úgy döntött, hogy mágsem utazik el november elején egy hónapra a nagynénémékhez Svédországba. Nénémék gondoltak egyet és tudván, hogy se munkám, se sulim (ha nem mondtam volna, passzív féléven vagyok most), felajánlották nekem a repülőjegyet, legyek kint Svédországban december közepéig (bő 5 hétről van szó). Összesen csak az átiratás díjáról és a kinti "zsebpénzemről" kellett volna gondoskodnom. Ezzel egy időben válaszolt valaki az egyik hirdetésemre (nem csak állásokat néztem, de én is adtam fel hirdetést magamról), hogy küldjem el az önéletrajzom, esetleg találkozzunk, munkát ajánlana.
Nagyon vaciláltam, mert pont kapóra jött volna a svédországi út: egyre többször éreztem azt, hogy egy kudarc az életem, nem vagyok jó semmire sem, csak kolonc vagyok a családom nyakán, ami még pénzbe is kerül.. egyre fojtogatóbban vágytam arra, hogy kiszaladhassak a világból. gondolkodni. mert lenne min.. mit is szeretnék kezdeni az életemmel..? amerre tartok, tényleg komolyan gondolom? erre felé szeretnék menni? vagy csak belenyugodtam abba, hogy már hoztam egy döntést? a küföldre költözést mennyire is gondolom komolyan? stbstb..

 
A mérleg másik nyelvén meg ott volt ez a hirtelen felbukkanó állás lehetőség: 160ezer nettó, egy pékségi munka bő egy órára a lakásunktól, heti 5x 13h, hajnali 5h-este f7ig.. necces.. fárasztó. de nagyon jó pénzt ajánlanak érte.. és nem állok/unk úgy anyagilag, hogy csak azért mert valami baromi kiemrítő, nemet mondhassak rá..
Végül úgy döntöttem, ha felvesznek, elvállalom; ha nem, felülök arra a repülőgépre. Mindez másfél héttel a repülő indulása előtt történt..

A hétvégén folyt.köv.! most viszont megyek aludni,mert nagyon hosszú nap volt ez a mai is..

Sok dolog történt mostanában velem, amiket viszont nekem is nehéz rendszerezni és olyan kuszán történnek a dolgok, hogy ihajj..
Holnap szabadnapos vagyok, megpróbálok majd minden főbb mozzanatot leírni, addig is rendszerezem a dolgokat a fejemben. -- és van, ami holnapra fog csak letisztázódni..

Holnap TÉNYLEG írok egy rendes, terjedelmes bejegyzést!

Addig is, legyetek Rosszak! :)