Valami, valahogy most nagyon nem jó... úgy érzem, fulladozok. Levegőt vennék, de csak a forró párát nyelem le, nem az éltető oxigént.
Ez már hétfő óta tart és nem múlik el. Előtte is voltak pillanatok, amikor elöntött a szomorúság és a kilátástalanság érzése, de 2-3 óra után elmúlt. Dolgoztam, és az fel tudott annyira dobni, hogy legyintettem, majd elmúlik - és el is múlt nagyjából.
.. de aztán hazamentem drága barátném és párja esküvője apropóján pár napra. Tiszta rohanás volt az egész, de élveztem a szabadság érzését: újra azok vettek körül, akik szeretnek és mindennél fontosabbak nekem..
majd visszajöttem. Azóta egy el nem múló szomorúság van rajtam. Telnek a napok és nem múlik el.
A sírás kerülget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.