..egyik napról a másikra összekészíteni és pár táskába beletuszakolni mindazt, amire az ember lányának szüksége lehet egy új élet, új kaland első fejezetéhez - nem könnyű. Jó, igen, igaz: nő vagyok és eleve szeretek minden eshetőségre felkészülni. (mint kiderült,nem sikerült)
Ahogy nagyjából minden eddig, az elindulás sem akkor történt, amikor azzal számoltunk :) Délután 5-re jöttek volna értem kocsival (természetesen már délután 2-kor a cuccaim az ajtóban sorakoztak), amiből végül 7 óra lett. Elindultunk.. nagy várakozással és nem kis félelemmel ültem be az autóba leendő munkaadóm (MR) és munkatársam (MI) mellé. Egészen addig a percig mindkettőjükkel kétszer találkoztam. A történet negyedik szereplőjével pedig egyszer se. Ő a lakásnál várt minket. Őt MK-nak fogom hívni.
Az út egy jó részét alvással töltöttem, az a sok izgalom teljesen lefárasztott.. :)
Megérkezésünk után gyors bemutatkozás, majd MK és a mi kocsink kipakolása után körbenéztünk a lakásban. Kellemesen csalódtam. A tömegközlekedés 5 perc sétával könnyen megközelíthető, a lakás tágas lesz, ha MR és MI visszamegy kis hazánkba. - de addig sem volt vészes :) Kaptunk mosógépet, mosogatógépet, villanytűzhelyet, még egy picike "kertet" is. Inkább nevezzük tető nélküli, "külső szobának". Amint beköszönt a tényleges tavasz, nagyon jó lesz oda teregetni a ruhákat vagy akár ott reggelizni.
Az első egy hét teljes mértékben úgy tekinthető, mint egy csapatépítő tréning - külföldön. Napi 23-24 órát együtt töltöttünk. Kezdés közös reggelivel, készülődéssel, majd indulás a városba tevékenykedni. 2-3 körül ebéd a kocsiban valami készen vett saláta vagy általunk készített szendvicsek, hazamenetel 4 és 5 körül.. aztán térkép rajzolás, a következő nap megtervezése, vacsora, majd a kihagyhatatlan koccintás. m i n d e n áldott este :) nagy beszélgetések zajlottak annál az asztalnál 1-2 rövid és/vagy bor társaságában.
Már az első este után megkönnyebbülve feküdtem le aludni: JÓ lesz ez! Egy nappal korábban, pakolás közben arra próbáltam rájönni, hogy miért is alakulhatott ez így: Bécsbe megyek, ilyen hirtelen, minden komolyabb tervezés nélkül. Majd 20 órával később rájöttem: nekem ezekkel az emberekkel kellett találkoznom! Őmiattuk kerültem ide!! Mindhárman hihetetlen személyiségek.. számomra kicsit új, de érdekes szemléletmóddal. Mindig is érdekelt mások felfogása az Életről, a Sorsunk alakulásáról, ki miben hisz.. Leginkább MK és MR fogott meg. Sokszor beleborzongtam azokba a dolgokba,amiket mondtak nekem, rólam, amiket átéltek eddigi életük során.
Körülbelül a 3. este tovább fent maradtam MR társaságában és beszélgettünk - nagyon sok mindenről: kapcsolatok, jövőkép, családi modell hatása a gyermek életére, későbbi párkapcsolataira.. rólam. Arról, hogy mit sugárzok kifelé.. igen, sugárzom azt, hogy védeni próbálom a magam kis világát, az érzéseimet..és bármennyire is nem szeretném, az általam felöltött páncél az, ami felhívja a figyelmet arra,hogy "Hahó! Használjatok ki! Velem meg lehet tenni!".. ha ezt sikerülne levetnem, nem használna ki több pasi, nem csalnának meg és beszélnének lyukat a hasamba.. mert eddig lehet(ett): ha az érzések elvakítottak, bármi történhetett az orrom előtt, nem akartam észre venni, nem fogtam fel a jeleket,amik szinte szemen köptek, hogy valami nem stimmel.. MR szerint ennek felismerésén kívül a legfontosabb,amit tehetek az az, ha apámmal rendezem a kapcsolatomat. El kellene fogadnom őt úgy, ahogy van. Teljesen mindegy, miket tett, mondott - ő az apám, belőle lettem. Fel kellene vennem vele a kapcsolatot és találkozni vele. Megölelni.
Amint őt sikerül az "őt megillető" helyre tennem magamban és az életemben, sok minden megváltozna: bennem és a férfiak velem való viselkedésében is. Nem a mocskokat vonzanám be.
Aznap este borzasztóan zsongott a fejem, hosszú órákig el se tudtam aludni.. és még azalatt is MR szavai kattogtak a fejemben.. Ez ennyire egyértelmű lenne? Apám lenne ebben a pillangó-hatásban a lepke?
Másnap bármennyire is utolsóként aludtam el, elsőként keltem fel. Felöltöztem és készítettem egy kis reggelit a még durmogó társaságnak. A délelőtt folyamán néhány perc erejéig kettesben maradtam MR-rel.
"Ma teljesen más a tekinteted. Más a tartásod. Úgy tűnik, mintha valamire rájöttél volna, mintha valami megváltozott volna benned"
"A beszélgetésünk után alig tudtam elaludni, egész este a szavaid csengtek a fülemben, sokat gondolkoztam azon, amiket mondtál nekem"
Elmosolyodott. "Örülök neki."
Majd visszajöttek a többiek és folytattuk az aznapi tennivalókat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.